2013. január 14., hétfő

Az elmúlt 7 hónapról



Legutóbb tavaly júniusban írtam naplóbejegyzést, azóta történt egy s más. A legfontosabb esemény az életünkben kisfiunk Gellért érkezése volt. Mivel ez a név még túl komoly egy ilyen mosolygós, csillogó szemű kisfiúnak, ezért Gellinek hívja a család.
Összességében a tavalyi év egy óriási önismereti lecke volt. Gelli sok-sok türelmet igénylő, nagyon keveset alvó, izgága kisfiú, mi pedig türelmetlen, nagy alvásigényű szülők vagyunk. Vagyis inkább voltunk. A kis mosolygós baba és a két kicsivel töltött hétköznapok által jobban megismertük magunkat, a saját korlátainkat és a másik értékeit.  Gelli érkezése segített jobb szülővé és jobb partnerré válni és ez a folyamat most is tart.
Gelli igény szerint szopizik, együtt alszik velünk és sokszor hordozódik a hátunkon. Ezt a szaknyelv kötődő nevelésnek hívja. Mivel sírós, nyűgös baba volt sokáig Gelli (most is tud ám nagyon nyűgös lenni) ezért mindenféle módszerrel próbálkoztunk. Volt a Suttogó-féle felveszem, leteszem, felveszem, leteszem és a "próbáljunk rendszert bevezetni a nappalokba" is. Sőt, be kell, hogy valljam néha sírni is hagytuk őt, de szigorúan úgy, hogy ott ültünk a kiságy mellett.  Egyik sem hozta meg a várt eredményt és valahogy mindig a kötődő nevelés mellett kötöttünk ki ösztönösen.
Hordozni már Maját is hordoztuk és hordozzuk alkalomadtán, de elég szakszerűtlenül tettük. Gellivel ez sokkal tudatosabb, igaz, a kendőzés továbbra sem megy olyan flottul, ahogy szeretném, de látható a javulás. Már van egy nagyon szép csatos hordozónk, más néven SSC (Soft Structured Carrier), rugalmas és szövött kendőnk, ezek inkább az olcsóbb fajtából és egy (dobpergés) s.k. meitaiunk.

A meitait inkább itthon használom, ha gyorsan kell Gellinek a testem közelsége és éppen nem szabad a két kezem.  A meitai készítésének alapja egy népszerű angol nyelvű tutorial, de a body szabásmintája saját kútfő.  Nem annyira nehéz elkészíteni, mint elsőre látszik, a legnagyobb problémát a vállpántok bodyhoz varrása okozott, illetve a derékpánt legvastagabb részét nem vitte át a 80-as varrótűm. Még be kell fejezni az alvócsuklyáját.  Tele van azért hibával, de annyira felvillanyozott, hogy elhatároztam, még egyet készítek.  A készítés folyamatát fotókkal később biztosan felteszem.
 Továbbra is tele vagyok ötlettel, némelyiket már meg is valósítottam.  Ezekről is írok hamarosan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése